Olv. 1Kor 15,17-24.

Most J. Kr. feltámadására emlékezünk.

A felolvasott Ige alapján az Úr feltámadásának két oldaláról, a számunkra döntően fontos két hatásáról szólok. 1. Új életben járás. 2. Testünk feltámadása.

1.) Új életben járás

Nagypénteken és a kenyér megtörésekor is J. Kr. halálára emlékeztünk, és a bűnbocsánatára, hogy vérével törölte el a mi bűneinket. A most felolvasott Ige 17. verse arról szól, hogy egyedül csak a bűnbocsánat nem elég. 17. vers: Ha Krisztus fel nem támadott, hiábavaló a ti hitetek; még bűneitekben vagytok. Isten J. Kr. által nem csak megbocsát, hanem meg is akar szabadítani a bűntől, hogy ne vétkezzünk. Ehhez pedig J. Kr. feltámadására volt szükség.

(1) J. Kr. vére és egy ének tanulságai.

A 148. ének így kezdődik: Vágyol-e elhagyni bűneidet? Az Úr vériben van nagy erő! Aztán az egyes versszakok így kezdődnek:

Ó, ha büszkeség rabja vagy tán, az Úr vériben van nagy erő.

Érzed-e, hogy szíved a bűnben rab? Az Úr vériben van nagy erő!

Szolgálni vágyod-e Krisztust talán? Az Úr vériben van nagy erő!

Kétségtelenül így van, hogy az Úr vérében igen nagy erő van. Örökre eltörölte a bűneinket! De a bűn rabságából nem a vér szabadít meg, hanem a feltámadt J. Kr.

Igaz, hogy aki az Úrnak szolgál, kell, hogy a vér eltörölje a bűneit. De ez még nem elég. Kell az is, hogy a feltámadt J. Kr. éljen a szívében.

Nem az említett éneket akarom kritizálni, hanem az Ige igazságára szeretnék rámutatni azért, hogy senki ne gondolkozzon úgy, mint a korinthusi gyülekezetben némelyek, akik tagadták a feltámadást, nem is ismerték a feltámadt J. Kr. életerejét, és a bűneikben maradtak. Hívők voltak, mert elfogadták az értük meghalt J. Kr.-t, a bűntörlő vért, de még sok bűntől nem szabadultak meg.

Vágyol-e elhagyni bűneidet? A feltámadt J. Kr.-ban van nagy erő! Ó, ha büszkeség rabja vagy tán, vagy érzed, hogy szíved a bűnben rab, a feltámadt és dicsőséges J. Kr.-ban, van nagy erő! Szolgálni vágyod-e Krisztust talán? Kell hozzá az Úr vére által megtisztított szív és lelkiismeret, de kell, hogy a feltámadt J. Kr.-ból éljünk. Mert ha Krisztus fel nem támadott, hiábavaló a ti hitetek; még bűneitekben vagytok.

(2) J. Kr. halálba adott teste

J. Kr. halálával kapcsolatban az Ige nemcsak az Ő véréről, hanem a testéről is beszél. Az úrvacsorában is a kenyér az Ő testét, a pohár az Ő vérét jelenti. Az Ő testének a halála az ó-emberünk halálát is jelenti. Róm 6,6: Tudván azt, hogy a mi ó emberünk ő vele megfeszíttetett, hogy megerőtelenüljön a bűnnek teste, hogy ezután ne szolgáljunk a bűnnek. Vagyis amikor J. Kr.-t megfeszítették, Vele együtt a mi ó-emberünket is, hogy a bűnös testünk erőtlenné váljon, hogy ne legyünk többé a bűn szolgái. Róm 6,7: Mert aki meghalt, felszabadult a bűn alól. Lehetőséget kaptunk, hogy a bűn ne legyen úr rajtunk. Ezt ugyanúgy hittel fogadhatjuk el, mint azt, hogy J. Kr. vére eltörölte a bűneinket.

(3) De nemcsak meghaltunk Kr.-al, hanem élünk is Ővele.

Róm 6,8: Hogyha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy élünk is ő vele. Ezt is hit által fogadjuk el, és eszerint gondolkozunk. Róm 6,11: Ezenképpen gondoljátok ti is, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a mi Urunk Jézus Krisztusban.

(4) A bűntől való szabadulás és az új életben való járás itt történik a földön.

Ebben a halandó és bűnös testben, ellenséges szellemi környezetben. Erre vonatkozik a Róm 8,11: De ha Annak a Szelleme lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halálból, ugyanaz, aki feltámasztotta Krisztus Jézust a halálból, megeleveníti a ti halandó testeiteket is az ő tibennetek lakozó Szelleme által. Ez a megelevenítés nem a testünk feltámadását jelenti, hanem azt, hogy J. Kr. feltámadt élete a Szt. Sz. által megelevenít, erőt ad, hogy új életben járjunk.

2.) Testünk feltámadása

Annak idején nekünk az iskolában azt tanították, hogy a feltámadás és az örök élet csak hamis vigasz, ópium azoknak, akiket a gazdagok kizsákmányolnak. De a hívő embereknek a feltámadás nem hamis, hanem valódi vigasz: hogy az életünk nem csupán a földi 70-80 év, ami tele van fáradsággal és nyomorúsággal, hanem van mennyei folytatása.

(1) A hívő emberek földi nyomorúsága.

19. vers: Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk. Miért? 1Kor 15,30-32: Mi is miért veszélyeztetjük magunkat minden pillanatban? Naponként halál révén állok. … Ha csak emberi módon viaskodtam Efézusban a fenevadakkal, mi a hasznom abból, ha a halottak fel nem támadnak? Együnk és igyunk, holnap úgyis meghalunk! A hívő embereknek sok olyan nehézségük van ebben a világban, ami a hitetleneknek nincs. Zsolt 34,20: Sok baja van az igaznak. Olyan, ami a bűnösöknek nincs. Igaz, ahogy folytatódik ez az Ige: de valamennyiből kimenti az Úr. Kiment, de amíg benne vagyunk, nehéz! Pál azt írta, hogy a fenevadakkal viaskodott. Minden hívő embernek van ilyen viaskodása, hiszen meg van írva: Ef 6,12: nem vér és test ellen van nekünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság szellemei ellen, melyek a magasságban vannak. Szellemi harcaink vannak, amik a hitetleneknek nincsenek. Ezen kívül az Úr a formáltatásunk miatt beleenged nehézségekbe, vagy mint Atyánk megfenyít, ha szükségünk van rá. Bizony néha úgy látja a hívő ember a helyzetét, mint Jób. Jób 21,7-9: Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sőt még meg is gyarapodnak? …. Házuk békességes a félelemtől, és az Isten vesszeje nincsen ő rajtuk. Jób sokáig szenvedett, és nem értette, miért.

Vagy mint Aszáf, a zsoltáríró. Zsolt 73,3-5 Mert irigykedtem a kevélyekre, látván a gonoszok jó szerencséjét. Mert halálukig nincsenek kínjaik, és az ő erejük állandó. A halandók nyomorúságában nincs részük, és az emberekkel nem ostoroztatnak. Aztán elmondta, hogy ő maga miben van. Zsolt 73,13-14: Bizony hiába tartottam én tisztán szívemet, és mostam ártatlanságban kezeimet; Mert nyomorgattatom minden napon, és ostoroztatom minden reggel! Azt várta, hogy hűségéért az Úr azzal fizet, hogy nem lát nyomorúságot. És ezzel szemben minden reggel, minden nap nyomorgattatott.

(2) A megnyugtató megoldás a feltámadás!

Zsolt 73,24-26: Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsőségbe fogadsz be engem. Kicsodám van az egekben? Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, oh, Isten, mindörökké! Tehát a végső megoldás nem itt a földön van, hanem az egekben lesz, a feltámadás után, amikor az Úr dicsőségébe fogad. Amikor a Kősziklánk és az örökségünk maga az Úr lesz!

(3) A mi feltámadásunkra az Úr Jézus feltámadása a garancia.

20. vers: Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjük lőn azoknak, kik elaludtak. 23b: Első zsenge a Krisztus; azután akik a Krisztuséi, az ő eljövetelekor. A zsenge a legelőször megérett és betakarított termés. Kr. feltámadása az első, amit az Övéinek a feltámadása követ. Azt mondta, Ján 14,19b: én élek, ti is élni fogtok.

(4) Milyen lesz a feltámadott testünk?

Olyan, mint az Úr Jézus feltámadt teste: dicsőséges! 1Kor 15,42b-49: Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban; Elvettetik gyalázatosságban, feltámasztatik dicsőségben; elvettetik erőtlenségben, feltámasztatik erőben. Elvettetik érzéki (lelki) test, feltámasztatik szellemi test. Van lelki test, és van szellemi test is. Így is van megírva: Lőn az első ember, Ádám, élő lélekké; az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé. De nem a szellemi az első, hanem a lelki, azután a szellemi. Az első ember földből való, földi; a második ember, az Úr, mennyből való. Amilyen ama földi, olyanok a földiek is; és amilyen ama mennyei, olyanok a mennyeiek is. És amiképpen hordtuk a földinek ábrázatját, hordani fogjuk a mennyeinek ábrázatját is. A mostani testünk: romlandó, gyalázatos, erőtlen, lelki és földből való. A feltámadt testünk: romolhatatlan, dicsőséges, erős, szellemi és a mennyből való. Mert, 1Kor 15,50b: test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot.

(5) A feltámadás rendje.

1Kor 15,23-24a: Mindenki pedig a maga rendje szerint. Első zsenge a Krisztus; azután akik a Krisztuséi, az ő eljövetelekor. Aztán a vég, mikor átadja az országot az Istennek és Atyának. Az Úr Jézus feltámadása előtt is voltak feltámadások, de azok ugyanolyan testben támadtak fel, amilyenben meghaltak.

J. Kr. után először a Gyülekezet tagjai támadnak fel az elragadtatáskor.

1Kor 15,51-52: Íme titkot mondok nektek. Mindnyájan ugyan nem aluszunk el, de mindnyájan elváltozunk. Nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra; mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk. Akik az elragadtatás előtt meghaltak, azok feltámadnak, akik akkor testben élnek, azok átváltoznak. 1Kor 15,53: Mert szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot öltsön magára, és e halandó test halhatatlanságot öltsön magára.

Azután következik az úgynevezett első feltámadás: akik a Krisztuséi, az ő eljövetelekor. A nagy nyomorúság végén, a dicsőséges eljövetelekor, amikor felállítja az ezeréves királyságát, akkor feltámadnak az ószövetségi szentek, a 12 apostol, valamint a nagy nyomorúság szentjei és mártírjai.

Aztán a vég, az utolsó feltámadás, az ezeréves királyság után. Majd az utolsó ítélet.

Mindenki fel fog támadni! Zsid 9,27: elvégezett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután az ítélet. Az ítéletre mindenki feltámad!

Befejezés

Az Úr Jézus feltámadásának két oldaláról, két fontos hatásáról volt szó.

Az egyik erre a földi életre szól: Mivel az Úr feltámadott, megeleveníti a halandó testünket, és alkalmassá tesz arra, hogy ne bűnben, hanem új életben járjunk.

A másik az örök életről szól: Hozzá hasonló romolhatatlan, dicsőséges, szellemi testben támasztja fel azokat, akiknek a halandó testét már itt megelevenítette az Úr, és így új életben járnak. A feltámadás után majd mindenkor az Úrral leszünk.

Legyen áldott Urunk és Istenünk mindezekért! Ámen.